 |
 |
 |
 |
 |
Az egyén eltömegesedéséből fakadó iszony, a high&low interakciója és a techno-esztétikum
ellentéti feszültsége inspirálja alkotói identitásomat. Az általam felvetett társadalmi problémák
célkeresztjében elsősorban nem a humánum, hanem a kényszeres együttélés indukálta primer
indulatok, és ezeknek az érzelmeknek az esztétikumába vetett hit áll. Ebben a kontextusban
tehát urbánus képalkotó vagyok, aki a popkulturális hisztéria haszonélvezője is egyben.
Sorozataimban a kényszeresen egymás mellé rendelt fogyasztói ikonok, mint társadalmi
méreganyag vonulnak fel.
Figuráim a keresztény giccs, a brandek és a konzumidentitás vizualitását egyaránt magukon
hordozó toxikus mémek. Az urbán folklór megtestesítői, a tudatmódosult pop-héroszok ebben
a kontextusban a kábításra való vágy traumájaként jelennek meg. A trash esztétika, a brand-
identitás és az urbán folklór propagandateremtményei egyszerre tagadják és hirdetik önnön
virtualitásukat.
Az UV fénycső használatának irányított üzenete van:
A magas légkörbe kerülő freonok szétbontják az ózonmolekulákat: az ózon mértékének
csökkenésével az UV (B) sugárzás növekszik. Felmerül a kérdés: adhat- e a sorozat egy
előrevizionált, aletrnatív jövőképet? Vajon mennyi idő elteltével fog önmagában is
sugározni az installáció?
